Mivel lassan már lincselnek a törzsolvasók - hogy nem szakad rám a plafon ekkora kamutól - megjegyzem 2 poszt is 15%-os állapotban leledzik. Plusz nem felejtettem el a TOP10-t sem bár azóta találtam egy erről szóló blog-ot. Pluszplusz a measure project is végéhezért(ez főleg Diónak szól).
De, hogy addig se legyen pangás - Büntetés azt hiszem kész posztja is itt van, kérem jelezze ha mehet ki - jöjjön hát még egy vers fűzfa poéta kamaszkoromból.
Isten könnyei
Könnyeket kaptam az élettől,
Könnyeket csókok helyett.
Könnyeket kaptam az élettől,
Hogy megtanuljam, amit lehet.
S én megtanultam mindent,
Mindent mit kellett
Legfőbbképp, azt hogy
Érezni felejtsek.
Könnyeket kaptam az élettől,
Könnyeket érzelmek helyett.
Könnyeket kaptam az élettől,
Én, aki könny nélkül született.
Könnyek nélkül: hogy így éljek,
Így éljek, mint senki más
Óh átkozom, hogy lettem istennek
Bár átadhatnám az „áldást”.
Könnyeket kaptam az élettől,
Könnyeket megértés helyett.
Egyedül élek itt
A magasban fenn…
Ui: igen, mindig is imádtam Ady-t.
