Tessék büszkének lenni rám, mert kihagytam a nemarra,nemerre,nemere poént a címből,de a lényeg, hogy az indexen készült egy interjú Nemere Istvánnal.Az interjú megtalálható itt,a saját kis mondandóm a tovább után.
Hallottam már elég becsmérlő kritikákat Nemere Istvánról na meg a könyveiről,sőt utolsó könyvét rpg.hu-n eléggé le is ugatták,de ezen nem lepődök meg, már megszoktam,hogy a hazai rpg "fellegvárában" - lol - mások az értékrendek, mint nekem (sosem bocsátom meg Szélesi Sándor sárral dobálását). Megírta az öreg az 500. könyvét ez a nevezetes esemény. Szép szám mégha figyelembe vesszük azt is, hogy az utóbbi években ráállt a 100 oldalas 300 ft-os könyvekre. Ez sajnos kategória lett a hazai könyv kereskedelemben. Ezek azok a könyvek amiket minden pesti vasútállomáson és időről-időre a stadionoknál "akciósan" lehet vásárolni.Csak most, csak nekünk.Érzésre, olyanok mintha az adott téma wiki oldalát kinyomtatnánk és feldúsítanánk könyv méretre,de egy hosszabb vonat- vagy buszútra pont jó. Akár eldobható könyvnek is nevezhetnénk a borotva analógiájára, hisz miután elolvastuk, többet nem fogjuk megtenni,talán a polcra felkerül,de ennyi. S mindezt nem bántásnak szánom,csupán ténymegállapításnak.
Viszont a korai munkásságát nagyon szerettem. Gyerekkorom visszatérő regényei voltak az űrbéli 3 jóbarát kalandjai. Az aranybolygó és a többi kiváló scifi. A cikkben zsákutcának nevezi ezeket a könyveit,de szerintem nincs igaza. Gyerekeknek szólt érthető és hasznos információkat és stabil erkölcsi alapokat közvetített,amikre ma is szükség lenne. Nem leereszkedett valami féldebil szintre elmagyarázni, hogy embert ölni rossz, mint a mai mesék teszik,hanem az olvasót húzta fel. Felnőttnek érezhettem magam, hisz scifit olvasok, pedig Asimov-ot akkoriban még nem értettem volna,s nem is értettem - pontosabban unalmasnak találtam. És akkoriban még humorosnak is találtam:)
Másik kedvencem volt a Klausztropolisz. Egyszerű scifi/krimi volt, de korra jellemző tudományos és irodalmi jövőképek tökéletesen megjelentek benne: utópiák összevetése, elzárt városok amelyek kiszakadnak a világ fejlődéséből,s az örök probléma: mi teszi az embert gonosszá? A körülmények vagy az emberi természet? Fordulatos és érdekfeszítő történet, a mai napig fent van a kedvenceim listáján.
A végére hagytam 3 könyvet, amik a mai munkásságát vetítették előre, de úgy, ahogy akkoriban még senki nem írt, tehát ha úgy vesszük ő teremtette meg magyarországon ezt a műfajt. Ez a 3 a Titkok könyve I és II illetve a Rejtélyes elődök. Gyerekfejjel izgalmas élmény volt összeesküvésekről, atlantiszról, ufo-król (jó ez okozott pár álmatlan éjszakát,arra gondolva mikor rabolnak el a 4. emeleti panelszobám ablakában megjelenő szükre nagyszemű törpék). Bennfentes hittem magam ezekkel az információkkal,s tudom nem én voltam a célközönség attól még szívesen olvastam. A rejtélyes elődök kicsit más kategória. Szintén titokzatos dolgokkal foglalkozott,de novella környezetbe ültetve keresett rájuk alternatív magyarázatot. Így lett a 10 parancsolat átadása egy 0. típusú találkozás és erkölcsi normák közvetítése a civilizálódásban lemaradt emberiség számára. Elgondolkodtató és érdekes elképzelések voltak, kár, hogy nem lett belőle sorozat (Fawcett és Sheenard próbálkozott még ilyenekkel, örök kedvencem a Katedrális és az Excalibur keresése)
Egy szó mint száz, sajnálom, hogy mára bánja azokat a könyveit, amikért írónak tartottam, és eltévelyedett egy ponyvánál is mélyebb műfaj kedvéért - félreértés ne essék: imádom a ponyvát, mint műfajt-->az olvasás legyen szórakozás és ne a sznobizmus egyik ága, eszköze. Bízom benne, hogy a cikkben említett főműve a régi időket idézi majd és akármennyire nem érdeklik a díjak, remélem végre elismerik ezt a nagy tudású, széleslátókörű embert, és nem csak az összeesküvésekről és napi 40k karakterről lesz ismert. Addig is felütöm a tvr-t hátha az ő 5 perces krimije van hátul.
Megjegyzés: ez nem egy életrajz vagy hasonló.akinek az kell javaslom az író oldalát böngéssze. Ezek csupán a gondolataim a riport kapcsán.
