Néha egyedül megyek cigizni. Nem viszek könyvet, telefont, internetet magammal, sőt a legjobb ha sötét van. Tatára emlékeztet a dolog, ahogy a koli dohányzójában kiültem az ablakba, a szúnyogok miatt lekapcsolt lámpával és úgy szívtam a cigit. Akkoriban szoktam rá. Ilyenkor azt hiszem mindig az első emlékét keresem, azt az érzést amit akkor éreztem. Nem, nema köhögős első szálat, amit vagányságból vagy isten tudja miért vettem a számba. Bár úgy emlékszem az íze miatt volt, az a finom,édes, szegfűszeges Djarum íz az ajkaimon. Mára már azt sem szeretem. Sic transit gloria mundis, ha még jó a latinom. De szóval az első szál, az amelyiket azért szívod el, mert vágysz rá. Először érzed azt: szkségem van most egy cigire. Először még küzdesz ellene, és próbálod lebeszélni magad, végül mégis megteszed, és akkor történik. Lehunyod a szemed és valahogy az egész testedben érzed azt a jól eső bizsergést. A fejedben azt az enyhe kábulatot. Orgazmus light, de mésem mert ez valami más. Nem halsz bele, mint egy csatakos, izzasztó szeretkezésbe, inkább elringat. Talán buddha érezhetett így, amikor megvilágosodott. Aztán szép lassan elvész ez az érzés. Az egész a napi rutin része lesz, az elszívok egy szálat már nem egy lopva, pirulva kimondott bűnös mondat lesz, otthonosan mozog már ajkaidon, ahogy a cigi is. A kezedben sem  áll már idétlenül, de legalábbis te nem érzed már annak. Néha-néha hosszabb kihagyás után - pár óra is hosszú tud lenni, amikor már a rabja vagy - még jön az a szédülés, de nem az igazi, hisz türelmetlenül vártad már, és gyorsan kapkodva pótolod a hiányzó nikotint. Amikor ott lenne a lehetőséged, hogy kiélvezd, pont akkor nincs kedved hozzá. Az els szál őszinte volt. Emlékszem a szüzességem elvesztésére. Nagyon jó volt nem tagadom, de valahogy egy világ omlott összebennem. Kamaszkorom sok várakozása, álmodozása közben az egész szexualitás dolgot, szép lassan egy képzeletbeli piedesztálra helyeztem, és valami sokkal realisztikusabbat kaptam, valami sokkal földhöz ragadtabb dolgot. Mellesleg érthető, kevés az esély rá, hogy bárki számára az első tökéletes lesz. Később megtalálta a szex is maga helyét a kis életem értékrendjében - még pedig előkelő helyezést - de azért nem ugyanazt. Viszont az első cigi nem ilyen volt, nem voltak elvárásaim, nem voltak tévképeim, sőt még a világ se próbálta annyira belém sulykolni, hogy ez milyen jó is, és mégis az lett. S ezért van az, hogy jó néha egyedül kiülni cigizni, minden figyelmet elterelő dolog nélkül elszívni egy szálat és keresni, azt az érzést. Sose lesz már meg, de azért jó dolog keresni is, nem?