Folytatódjék hát a régóta tervezett sorozat. Igazából már tavaly ősszel be lett tervezve,csak hát idáig csúszott. A blogger közhely tárból most beszúrhatnám ide, az első rész sikere után, kezdetűt, de nem teszem,a kommentek magukért beszélnek:)
A második részben kicsit züllünk, ide kerülnek a részemről csak mocsok cimkével ellátott képregények, melyek néhol undorítóak, néhol morbidak - ezek nem szinonimák? - néhol erősen művésziek - értsd érthetetlen,elvont - de mindenképpen viccesek. Kicsit, mint a rákos gyerek meg a halott csecsemős viccek. Folytatás csak erős idegzetüeknek, célszerű étkezés után pár órával.
Wulffmorgenthaler
Holland barátaink igen termékenyek. Napi rendszerességgel, kihagyás nélkül rajzolnak. Témáikat a világ eseményeiből válogatják, nem kímélve senkit és semmit, de főleg amerika a fő célpontjuk. Néhol ugyan a fingós viccek szintjére süllyed le, és régebben fő poénja volt a meztelenség, mégis többségében jó. Stílusa egyedi, ezer közül is felismerhető. Talán néha kicsit messzire megy, de ha valaki szereti a tabu döntögetést, itt megtalálja a számítását.
 |
Cyanide and happiness
Újabb pálcika emberkés képregény. Természetesen,amit az előző részben mondtam az oots-ről, az itt is megállja a helyét: vannak emberek, akik egy smiley-ba is több érzelmet tudnak rajzolni, mint Steven Segal az összes szerepébe egyszerre. A karaktereknek érzelmei, gondolatai, mimikája(!) van és mindez tökéletesen érthető (pl mangákba sose fogom érteni a bazinagy könnycsepp érzelmi töltetét). De ez ne tévesszen meg bennünket! A képregény az egyik legundorítóbb, legbetegebb a felhozatalban. Pedofília,nemierőszak, gyilkolás, egymás megalázása. Ezek a főbb címszavak, ezekből csinálnak viccet a rajzolók. Valahogy mégis vicces, mint ahogy kinevetjük a hasra eső sántát is (Ne tagadj!Először elmosolyodsz, utána rohansz csak segíteni. Ilyen az emberi természet). Mindenkinek ajánlom, még az álszenteknek is, legalább lesz min szörnyűlködniük.
 |
Saturday Morning Breakfast Cerial
Hasonlít az előző versenyzőhöz. Zach Weiner-nek semmi se szent, úgy érzi mindent szabad. És ez így jó. Sok képregényben fedezheti fel az ember saját rejtett gondolatait, ki nem mondott bunkó poénjait. Megjelenik nem csak vasárnap reggel, de a zabpelyhet nem ajánlom mellé senkinek.
 |
The Perry Bible Fellowship
Kilóg a sorból ez a gyűjtemény. Egyrészt az elmúlt pár hónapban nem született új mű, másrész mind művészileg, mind mondanivalóját tekintve túllép a webképregényeken. A rajzok igényesek és egy művész kezeit dícsérik. Sokkal inkább alkotások. Scott McCloud "A képregény felfedezése" című könyvében mondja, hogy nehéz néha elválasztani a művészettől a képregényt (pedig a kritikusok és a vaskalapos "szakértők" nagyon szeretnék) és erre itt az élő példa. A tartalom pedig szintén egyedi. Olyan filozófikus kérdéseket feszeget néha, hogy az olvasónak le kell állnia pár perce, tisztázni magában a dolgokat, saját véleményt formálni. Viszont néhol morbiditásba süllyed, s ezért ide kellett rangsorolnom. Kötelező minden képregény rajongónak és nem-rajongónak, sőt nem-rajongóknak még inkább.
 |
John és John
John gondolatait egy dolog foglalkoztatja csupán: a sex. Ezen belül John bármit és bárkit bevállal. Barátja John pedig csak fogja a fejét. Ez az a képregény amit, betegessége dacára aranyosnak nevezek. A 2 főhős legnagyobb marhaságaira is csak legyint az ember, de valószínűbb a röhögés, mint reakció. Külön előnye, hogy létezik magyar fordítás, mégpedig igen alapos.
 |
Aki megszámolja és be kommenteli, hány közhelyet is sütöttem el ez a rövid poszt alatt, az jutalomban részesül!
