Legyen ma is friss poszt,s kultúrát akartam,de aztán meggondoltam magam inkább legyen egy korai versem(from my kamaszkor).Lehet ugatni,de csak érzéssel, fiatal voltam meg minden.Ja és lesz kultúra helyette valamikor.

Szerelmes vers

Én vagyok a kezdet, te vagy a vég
Én a fény, te az örök sötétség
Ha meghalok te légy, ki megsirat
Ha feltámadtam, te külddj rám újabb gyilkosokat
Életem, halálom, fájdalmam te légy
Csak szerelmem nem leszel, mert ahhoz gyűlölnöd nem elég
Ha vallok, tégy úgy, mintha értenéd
S hazudd, azt szeretlek: nekem ennyi elég
Te vagy a szépség én az árnyék
De ne törődj semmivel, csak gyűlölj még
Mocskold be szerelmem, lelkem, vérem vörösét
Gúnyolj ki, alázz meg és soha se szeressél
Se, engem se mást mert halott a te lelked
Szíved helyén kő ezzel okozz gyötrelmet
De nem érdekel, mert míg mi bennem van ég
Szerelmes leszek, s mivel más nincs: BELÉD.